Kösz, jó(l) vagyok!

Mi történik, amikor egy színész abbahagyja, hogy mindenkinek meg akarjon felelni?Csőre Gáborral egy őszinte és sokszínű beszélgetésben szó esik a színészetről, önbizalomról, megfelelési kényszerről, bukásokról és arról, hogyan lehet megtanulni elfogadni önmagunkat a színpadon és azon kívül is.Gábor mesél arról is, hogyan változott meg a gondolkodása a pályája során, miért nem érdemes „jobban játszani, mint ahogy tudunk”, milyen érzés szabadúszóként folyamatosan készenlétben lenni, és miért fontos számára az erdő és a természet.Beszélgetünk a szinkronról, a színházról, a pálya nehézségeiről, a megfelelési vágyról, a vezetői szerepről és arról is, mit tanít az embernek az élet, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezte.Egy beszélgetés egy színészről, aki nemcsak szerepekről mesél, hanem arról is, hogyan tanult meg önmagában bízni.🎙️ Vendég: Csőre GáborHa tetszett a beszélgetés, iratkozz fel a csatornára, és írd meg kommentben:Neked mikor kellett megtanulnod jobban bízni önmagadban?

Palya Bea őszintén mesél arról, miért imádja az ötvenet, és hogyan alakult ki az az értékpiramis, amelynek csúcsán a szabadság, a függetlenség és a család áll, és mennyi munka kellett ahhoz, hogy ezt a helyet kivívja magának.A beszélgetésben szóba kerül a bagi krumpli- és hagymaföld, a nagypapa, aki a kocsmában énekelt, és megjósolta, hogy unokája még a tévében fog szerepelni, valamint a népi együttes, ahonnan a színpad törvényeit hozta. Bea mesél az osztályugrásról, az önbizalom hosszú útjáról, és arról, hogyan lett szólóvállalkozóból egy négyfős cég vezetője.Szó esik az őszinteségről és az önazonosságról, és arról, miért nem kell mindent kitenni a nyilvánosság elé. Bea a nyers mézeskalács-tésztáról és a formába öntött dalról is beszél, arról, hogy szerinte a kudarcokról is lehet beszélni, de nem mindenkinek és nem mindenhol.Kiderül, mit jelent számára a színpadon megélt „átjárás" a világok között, hogyan gondolkodik a spiritualitásról, és miért érzi úgy, hogy a közös éneklés ereje a népdalokból jön. Szó…

Alföldi Róbert őszintén mesél arról, hogyan változtatta meg az elmúlt években az önmagához, a munkához és a világhoz való viszonyát – és miért döntött úgy, hogy bizonyos helyzetekben inkább hallgat. A beszélgetésben szóba kerül a Nemzeti Színházban töltött időszaka, a Vidnyánszky Attilával kialakult nyilvános vita, a közéleti megszólalások, a kultúra jelenlegi helyzete, valamint az is, miért nem akar minden konfliktusba beleállni. Alföldi beszél arról is, mit jelent számára a színház, hogyan alakult ki a rendezői pályája, milyen együtt dolgozni régi és új generációkkal, és miért tartja fontosnak, hogy egy művész ne veszítse el a kíváncsiságát és a valóságra való rálátását. A Radnóti Színházban rendezett Patkányok kapcsán a társadalmi feszültségekről, hazugságokról, közösségi működésről és arról is beszélgetünk, hogyan tükrözhet egy színházi előadás egy egész társadalmi helyzetet. Szóba kerül a pálya, az öregedés, a szorongás, a kudarcok, az élet értéke, a művészet, a festészet, a magánélet és természetesen a…

Be kell valljam, régóta dédelgetett álmom volt a Kösz, jó(l) vagyok! podcast elindítása, mert trénerként, coachként láttam, hallottam, hogy hányan küzdenek azzal, hogy nem elégedettek magukkal, a teljesítményükkel, az elért eredményeikkel még akkor sem, amikor a külvilág felől megerősítést, elismerést kapnak, és szerettem volna nekik hitet adni abban, hogy ezen az érzésen lehet változtatni. Hétről-hétre olyan vendégeket hívok, akik ismertek és elismertek a szakmájukban, és akikkel arról beszélgetek, ők mit tesznek azért, hogy jól és jók legyenek, és ezt ki is tudják mondani. Március közepe óta sok vendégem volt, akiktől én is sokat tanultam, és akiknek köszönhetően rájöttem valamire. Csinálni kell a dolgokat, és nem gondolkozni rajtuk, bátran kell belemenni helyzetekbe, és nem latolgatni, hogy vajon jól döntünk-e. Ezért is változik valami a Kösz, jó(l) vagyok! podcast háza táján. Az adások már csak a Krizsó Szilvia youtube csatornán lesznek láthatók. Köszönöm a Remind Magazin eddigi támogatását, hogy velük…